CSakhogy én fél 11-től voltam ott, nem úgy mint ő aki később jött.. akkor gondolhatjátok én miért voltam már hulla estére...
TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR !
Kérem, hogy közölje az alábbi cikket az újságban!
AZ RTL KLUB HAZUDOZIK VENDÉGEINEK, BECSAPJA ŐKET, ÚGY KEZELI ŐKET, MINTHA RABOK LENNÉNEK
2009. 04. 03.-án telefonon felhívott egy női hang, aki azt állította, hogy az RTL Klub – tól telefonál, a Mónika Show megbízásából. Én azonnal mondtam neki, hogy nem szeretnék részt venni egy olyan műsorban, ahol engem lejáratnak, velem veszekednek. A nő esküdözött, hogy ez nem ilyen műsor. Hivatkozott az 1500. adásra, melyben elmondása szerint kellemesen leptek meg embereket. Ezt a hagyományt szeretnék folytatni- mondta nekem.
Biztosított róla, hogy kellemes meglepetésben lesz részem. Azt is mondta, hogy nem lenne szabad elárulnia, de annyit elmond a vendégről, hogy az biztosan egy férfi lesz, aki engem meg fog ajándékozni. Ezt többször is elmondta, mivel én eléggé bizalmatlan voltam. Végül megbeszéltünk egy személyes találkozót a lakhelyemen lévő cukrászdában. Ez a múlt hét pénteken lett volna, de aznap délután a hölgy telefonált, hogy nem érkezett vissza a kollegája a kocsival, ezért nem tud jönni. Másnapra, szombatra ígérte, hogy találkozunk a megbeszélt helyen. Szombaton reggel kb. 10.20. órakor telefonált is a nő, hogy elindultak Budapestről.
Aznap ez volt az utolsó telefonhívás. Én végeztem a dolgomat, de magamnál tartottam a telefonomat. A telefonom csak másnap délután csörgött. Egy úr hívott, aki Nagy Péterként mutatkozott be. Ő bocsánatot kért, hogy nem hívtak, de elmondta, hogy személyes találkozó már nem lehetséges, mert elkezdődtek a forgatások. Én kételkedtem benne, hogy egyáltalán az RTL Klubtól hív. Én kértem, hogy adjon meg számomra egy vezetékes telefont, mivel mobiltelefonja bárkinek lehet. Ezt ő megértette és teljesítette a kérésemet. Egy női hang kapcsolta is Pétert. Ez valamelyest meggyőzött, hogy Nem hazudik Péter is hangoztatta, hogy ő úgy tudja, hogy egy férfival fogok találkozni, de megkérdezi a főnökét és vissza fog hívni. Meg is mondta, hogy mikor hív. Abban az időpontban nem hívott, csak jóval később. Ezt is megmagyarázta. Ekkor biztosított róla Péter, hogy biztosan nem lesz ott nő, csak egy férfival fogok találkozni. Péter azt is mondta, hogy ő is nemrég szakított az élettársával, ezért meg tudja érteni a kívánságomat, hogy a válófélben lévő feleségemmel nem akarok találkozni. Az a nő, akivel először beszéltem, azt mondta, hogy az útiköltséget térítik, de kérésemre kocsit küldenek értem. Én csak Budapesten belül kértem kocsit. Erre ígéretet is kaptam. Péter már ezt nem ígérte, csak azt mondta, hogy ha a kollegájával úgy beszéltük meg, akkor biztosan úgy lesz. Ezek után felhívott egy nő, aki a vonatmenetrendet nézte és tájékoztatott, hogy hogyan jutok el a stúdióba. Ekkor már kereken megmondta, hogy nem tudnak értem kocsit küldeni. Arra hivatkozott, hogy A kocsi dugóba kerül és nem érek oda délután két órára. Szerdán kellett elindulnom. Én ígéretemhez híven elindultam, bízva abban, hogy nem hazudnak nekem és kíváncsi is voltam, hogy ki akarhat nekem ajándékot adni. Másrészt kíváncsi voltam a stúdióra is. Miután a vonat elindult, felhívtak a tévések, hogy elindultam-e. Megígérték, hogy majd ha megérkezik a vonatom Budapestre akkor is fel fognak hívni, segítenek tájékozódni. Ennek ellenére nem hívtak fel a megérkezésem után. Én a másik irányba közlekedő buszra szálltam fel. Szerencsére megkérdeztem a sofőrt, aki megmondta, hogy az út túloldaláról indul a buszom. Az átszállást is sikeresen végrehajtottam, majd leszálltam a mondott megállóban, de sehol nem találtam a stúdiót. Kénytelen voltam nekik telefonálni. Kiderült, hogy ott vagyok a közelben, csak az épületre nincs kiírva semmi. Megérkezésem után egyből egy kis helyiségbe vezettek, ahol rajtam kívül még három személy volt. Egy férfi és két nő. A férfi azt mondta, hogy már délelőtt 10 óta vár. Ezt a férfit egy idő után kivezették és jött helyette József, aki elmondta, hogy ő már volt börtönben és ez a hely nagyon hasonlít egy cellára. Csak kísérővel mehettünk ki onnan, nem mozoghattunk szabadon. Egy nő, aki felügyelt ránk, mindig ott volt és Walky – talky-val beszélt társaival. Az ablakról le volt szerelve a kilincs és átlátszatlan fólia volt rajta. A székek kemény műanyag székek voltak. Szórakoztatásunkról két újság gondoskodott. Egyik 2005 decemberi, másik 2006. januári példány volt. Előzőleg azt mondták, hogy húsz perc lesz az egész felvétel. Ennek ellenére egyre csak teltek az órák és nem történt semmi. Először még kérdezték, hogy kell-e szendvics, majd amikor több óra várakozás után azt mondta, hogy most hozhatják a szendvicset, nem kaptam. Ez a Szilvi nevű nő, aki vigyázott ránk, mint valami rabokra, azt mondta, hogy elfogyott a szendvics. Inni vizet, vagy szódavizet kaptunk. Ez a nő mindenkivel aláíratott egy megállapodást. Én ennek több pontjával nem értettem egyet. Az állt benne, hogy ismerem a műsor jellegét és elfogadom, hogy kellemetlenségek is érhetnek, illetve, ha nem csinálom végig, akkor egymillió forintot fognak tőlem perelni. Szilvi megnyugtatott azzal, hogy ez az összeg rám nem vonatkozik, csak arra, aki egyáltalán nem jelenik meg a stúdióban. A kellemetlenségekre azt mondta, hogy ha megígérték, hogy kellemes meglepetésben lesz részem, akkor az biztosan úgy lesz, mivel nem érdekük, hogy ne sikerüljön a felvétel, amiatt, hogy kimegyek. Ez az irat csak egy példányban készült, nekem nem adtak belőle. Összesen öt órahosszát kellett várni a fenti körülmények között. József közben elmondta, hogy érte kocsival mentek és ígérték, hogy majd vissza is viszik. A két nő (anya és lánya) úgy tudta, hogy nem csak a családfő, hanem ők is bemennek Mónikához. Még ki is sminkelték őket. Négy órahosszai várakozás után egyszerűen közölték velük, hogy elmehetnek. Végül magam maradtam a cellában. Akkor már nem lehetett kimenni WC-re sem, mert „nemsoká következem.” Az utolsó órában már egy másik nő volt a cellában. Ez kísért ki aztán a folyosóra, ahol egy fiatal férfi felszerelt mikrofonnal. Odakísértek egy ajtóhoz, ahol egy újabb nő állt, aki elmagyarázta, hogy befele taszítsan az ajtót és a mellé üljek le aki már ott ül. Én már ekkor nagyon feldúlt voltam, mert már elment az a vonatom, amihez volt csatlakozás is. Végül csak bementem és leültem. Fél szemmel láttam, hogy a feleségem ül ott. Csak azért ültem le végül, hogy megmondjam, engem becsaptak, hazudtak nekem. Végül egy-két kérdésre válaszoltam is, de csak kibugyant belőlem a mondandóm az egyik kérdésre adandó válasz helyett. Erre a rendező kinevettetett a közönséggel. A feleségemet is becsapták, mert azt mondták neki, hogy ha letérdel, megalázkodik, akkor én biztosan kibékülök vele. A felvétel végén elsiettem. Úgy szaladtak utánam, de nem a megígért ajándékkal és útiköltségtérítéssel, csak a mikrofonért. A Keleti pályaudvaron láttam, hogy József és a két nő is ott van, tehát nem vitték őket haza, őket is becsapták. Végül hajnali fél háromra értem haza, részben gyalog. Ezek után még bocsánatot sem kértek tőlem, utánam sem telefonáltak, hogy otthagytam az ígért pénzt. Ezek szerint az is egy hazugság volt.
A fentiek után az a tanácsom, hogy ha valakit telefonon felhívnak az RTL klubtól az egy szavukat se higgye el, mert csak kellemetlenségei származhatnak belőle, akárki is az, ha hisz nekik.
Kérem az RTL klub közönségét, hogy bojkottálják a Mónika Show-t, mert azt embertelen körülmények között készítik hazugságokkal odacsalva a szereplőket, akiket kihasználnak a minél nagyobb haszon reményében!
Kérem, hogy a fentieket az olvasóikkal tudatni szíveskedjenek, hogy őket nehogy becsapják!
Hozzájárulok a történet átszerkesztéséhez, feltéve, hogy a mondandója megmarad!
Tisztelettel: Cz. Tibor
