A hiúság abból fakad, hogy sokat csúfoltak gyerekkorban. Sok dioptriás szemüvegem volt, nagymamám ráadásul fekete SZTK keretet vetetett, azt mondta, az milyen jól megy a fehér bőrömhöz.. Persze csúfoltak és rosszul esett. A bőröm is csupa ragya volt, és amikor anyu meghalt egy ideig még feketét is hordtam. :P 

Szóval változtattam amin tudtam. A "dilis" első férjem mindig azt mondogatja rám "Betty a csúnya lány" mivel volt egy sorozat, én nem láttam, de állítólag ott is egy szemüveges talán kövér lány lett átkupálva a sorozat végére. A média hibája is, hogy aki szemüveges az "csúnya". Mert ha valakit csúnyának akarnak feltüntetni, akkor tényleg első dolog egy szemüveget rárakni.

A természet szépségeit szerencsére én már régen felfedeztem. Akár növény, akár állat, én rá tudok csodálkozni, hogy milyen szép. A Balatont is érzem a lelkemmel, nem csak ottvagyok, látom. Gondolkoztam már azon, hogy ha meghalok, azt sem látom többet. Vagy a gyerekeimet.. De előbb utóbb úgyis eljön a halál, akkor inkább ne kínozzon az élet. Ha már gyerekkorom óta nem igazán tud boldoggá tenni. Azon kívül, hogy a gyerekeim megszületettek, sok jó nem történt velem.

Lehet, hogy már írtam, nem tudom miért adtak oda 4 évesen szüleim a nagyszülőkhöz. Abban az időben örültem, hogy Péterszegen lehetettem, fel sem tűnt. De ma ez egy mély fájó pont, egy tisztázatlan kérdés!!

Anyu dolgozott akkor még könyvelőként. Apu is víz gáz szerelőként. Később rokkant nyugdíjasok lettek és kezdődött a züllésük.

SZÓVAL MISZTI, ÉRTÉKELEM ÉN A TERMÉSZET SZÉPSÉGEIT, MÁR FELFEDEZTEM.

Rólad pedig őszintén írok, nem magasztalás :) és köszönöm, hogy velem is törődsz.