Ma este ismét lementem mamához a kórházba látogatni.

Egy másik idős néni van mellette, aki nagyon szép, még így betegen is...

Beszélgettem vele, mert láttam, hogy mond nekem valamit.

Névnapot köszöntött. Kérdezte, hogy Erzsébetnek hívnak, mondtam nem, Gabriella.

De megköszöntem. Azt mondta Mártának hívják. Nagyon kedves néni volt, ahogy tudtunk beszéltünk, mondta hogy neki a halálát kívánják. Nem mindenben volt tiszta.

Mondtam neki, ne féljen a haláltól, csak át kell lépni bátran majd a fénybe.

A néni hallgatott rám, és hitt! Hisz Istenben. Mondtam hogy az jó, és ne féljen átlépni majd ha eljön az ideje! Mama is hisz Istenben de láttam nem érdekli sőt lehet kicsit féltékeny is volt valószínűleg, hogy  a nénivel is beszélgettem.

Elköszöntem. Mikor kifele mentem mondtam mamának, beszélgessen MÁrta nénivel, aki mellesleg porcelán bőrrel, kék szemmel nagyon hasonlít az én ÉDESANYÁMRA!!!

Azt mondta erre mama:"Vén hülye dehogy beszélgetek..."

Nem tudom mama nem volt ilyen.. most meg olyan kötözködős... Az orvossal is összeszólakozott- hát ez az öregkorral jár.

Hazafelé láttam az egyik Nagy Őt... helyes volt mint korábban.

(a másik nagy Ő-ről tudtok már)

Vagy a szemem rossz már ennyire.. de rám se nézett. Lehet nem is látom már mielőtt elköltözünk. Kicsit szomorú vagyok emiatt.