Susannah barátnőm blogjából:
... aki rákapott a szellemidézésre. Hiába óvtam őt ettől, úgy tűnik, nem hisz nekem. Hétvégén felhívtam őt telefonon, s pont akkor idézett szellemet két nagylányával, egy asztallal és egy kis asztallal, no meg a szükséges betűkkel. Elhitte, hogy Freddie Mercury szellemével értekezik, aki egyébként Cseddie-nek mondja magát. Ok, gondoltam, kérdezek tőle néhány dolgot. Például, hogy milyen ruha van rajtam. Erre a "szellem" azt írta, hogy piros-fehér. (Kék ruhában voltam, sárga virágokkal!) Megkérdeztem, hogy a mellem melyik oldalán van egy nagyobb anyajegy. Erre azt írta, hogy a jobb oldalon. (A bal oldalon van!) Na, ezt nagyon mellé lőtte! :D Mondtam, tegyen fel nekem egy kérdést. Feltette: "Kúrva vagy?" Na, most már biztos, hogy nem jóindulatú "akárkivel" értekezik barátnőm, de ezt már sokszor mondtam neki és ezért is óvtam őt az ilyesmitől. "De bunkó vagy!" - mondtam a szellemnek, aztán csak egy hatalmas csattanást hallottam, majd barátnőm felszökött hangszínét a telefonban:" Hallottad mekkorát dobott az asztalon?" Mérges a drága! :D Velem szemben még egy "szellem" sem engedhet meg magának akármit! Világos? Vagy megadjuk egymásnak a tiszteletet, vagy kerüljük egymást! Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Bár szerintem ennek a teremtménynek inkább a Sátánhoz van köze, semmint a Jó Istenhez! Mondtam barátnőmnek, hogy azonnal küldje el a "szellemet", ami azonban nem ment olyan egyszerűen neki. A "szellem" állítólag szívecskéket rajzolt a papírra és egy darabig még próbálkozott. Ajjaj! Nagyon-nagyon veszélyes játékot űz a barátnőm! :S"
"... mert hogy azon az éjszakán, amikor telefonon keresztül beszéltem barátnőmmel, aki szellemet idézett pont amikor én hívtam őt, erőteljes zörgések gátoltak abban, hogy álomba szenderüljek. Megreccsent minduntalan a tv, vagy az azt tartó asztal, aztán a számítógép környéke is recsegni-ropogni kezdett. Mivel az ilyenfajta "jelenések" és a hidegrázás, vagy a "megérintett valaki-valami" érzése szinte megszokott a számomra, ezért ekkor is csak felpillantottam, elhúztam a számat, majd újra behunytam szemeimet. Gyerekek, a TÉNY AZ, HOGY VAN "LÉTEZÉS" A HALÁL UTÁN! Szándékosan nem azt a szót használtam, hogy "élet" a halál után, mivel az élők értelmezése az "élet" szóra a fizikai létezést jelenti. IGENIS TÉNY! Ha valaki, hát én tudom! S aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok sem őrült, sem elvont figura. Sőt! Imádom a létezésem fizikai formáját és igyekszem minden pillanatot magamba szívni. Ha sétálok, vagy utazom, másokkal ellentétben nem gondolataimba merülök, hogy embertársaimat bámulom, hanem a környezetet. A fákat, a virágokat, a felhőket...stb. Igyekszem mindent értékelni, s nem félek a szellemektől, vagy egyéb "földöntúli" dologtól, mert tudom, hogy egyszer magam is szellem leszek és bizony nagyon rosszul esne, ha félnének tőlem, ha menekülnének tőlem, vagy ha megtagadnák létezésemet, mikor én TUDOM, hogy VAGYOK!!! Valószínűleg ezért kedvelem a Szellemekkel suttogó című sorozatot is. "
