...

Sajnos nekem máshogy működik az agyam mint az átlagnak... nem tudom elfelejteni csak úgy, és nem tudom ő pld miért nem emlékszik kisgyerekkori emlékekre sem- nyilván nem vagyunk egyformák, de fura az agy.. Az is, hogy egyik ember féltékeny- mint én is, a másik nem.

Ha tehetném kiműttetném az agyamban azt a részt, ami rá emélkeztet- töröltetném, vagy valami hasonló! Ha látnám meg sem ismerném. Egy Jim Carrey-es filmben is történt hasonló:

Egy makulátlan elme örök ragyogása a címe!

https://www.youtube.com/watch?v=02JCx0e1d4E

Miszti 2009.05.25. 11:54:31

Azt tudomásul kell venni, hogy a féltékenység meggyilkol minden kapcsolatot!
Vannak ilyenek is meg olyanok is, de azt azért elmondom Neked, hogy ez is csak egy tulajdonság, amit meg lehet változtatni. Tudatosan. Az ember minden jellemvonásán képes változtatni, csak akarni kell. Pl. én eddig tolvaj voltam, elhatározom, hogy holnaptól nem nyulok a máséhoz. Innentől fogva csak rajtam múlik, hogy a továbbiakban tolvaj maradok vagy sem, betartom-e a magam szabta fogadalmat vagy sem. Ugyanigy van ez a féltékenységgel is, tudatosan le lehet róla szoktatni magát az embernek, ez is csak elhatározás kérdése. Pl. Holnaptól kezdve, bármi kételyem akadna, nem fogok rákérdezni. Vagy holnaptól megbízom a társamban, és csak ha megbizonyosodok valamiről, akkor teszem szóvá.
Általában nehezen tűrik az emberek az örökös számonkérést, nem szólva arról, hogy milyen párkapcsolat az, ahol nincs meg az alapvető bizalom sem?
Harmadszorra pedig, aki el akar menni, azt ugysem szabad visszatartani. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy nem rendkezhetünk mások fölött!!! Nem erőszakolhatjuk magunk mellé.
Úgy értem, ha mást keres helyettem, akkor nyilván meg van rá az oka. És mindenkinek joga van - szabad akarattal felruházva - dönteni a saját élete felől. Sem zsarolni, sem visszatartani nem lehet senkit, az nem vezet sehova. Erőszakkal magam mellett tartott valaki, gyorsütemű kiábránduláshoz vezet. Ha ezeket a dolgokat tudomásul veszem, akkor már nem is vagyok féltékeny.

Ha elmegy, menjen el, ha engem választ, éljen velem, de erőszak nélkül!!!

Én sohasem tudtam megérteni a féltékenykedést, az se jó, ha az ember állandóan tudatában tartja a férjét abban, hogy mennyire oda van érte. Ehelyett inkább küzdjön meg mindennap értem. Minden számonkérés, féltékenység mögött valahogy ez húzódik: Te jobb (-szebb, -okosabb, stb. ) vagy nálam, és én rettegek, hogy mikor hagysz el, mikor kivel keresel kapcsolatot. Önként megalázza magát az a fél a másik elött, aki féltékeny. Nem is szeretik a férfiak - de talán a nők sem - ha teljesen guzsba vannak kötve, megfulladnak tőle. Legyen meg a bizalom, és a hozzámért szabadság is.

Szerintem a kapcsolatotok tönkremenetelében ennek nagy jelentősége volt. A féltékenység gyilkol! Minden kapcsolatot megöl előbb, vagy utóbb.
Sajnos, ezta hibát Te is elkövetted, és bocs, ha Te másként gondolod...

Miszti 2009.05.25. 12:12:25

Egy párkapcsolat vége mindig nagyon fájdalmas tud lenni. Legalábbis az egyik félnek bizonyosan. És én megértem, hogy nem tudod magad hamar tultenni rajta, a szerelem nem múlik el egyik napról a másikra.

De ha az agy már konstatálta, hogy vége, akkor vannak technikák, amikkel lehet kicsit gyorsítani ezt a fájdalmas időszakot. Hogy ne szenvedjek rajta fél évet, vagy többet, hanem előbb túl tudjam tenni magam rajta.
Erre már Neked több tippet is írtam.
De Te szereted magad gyötörni, sajnos. Pl. pár napja is elővetted R. levelét, és azt elemezgetted, szándékosan tereled a gondolataidat felé. Ez nagyon nagy hiba, a múlt mocskait ujra kézbevenni. Egész nap csak rajta meditálsz, őrlöd az idegeidet vele.
Csak ismételni tudom magam, egyszerüen foglald le magad valami mással, valami nagyon érdekfeszítővel, és ezzel teremts nyugalmat magad körül. És akkor ez a nyugalom állandósulni fog. Azt fogod észrevenni, hogy egyre kevesebbet gondolsz rá.
Ha mégis befut egy egy gondolat, emlék, akkor mondd ki inkább hangosan, hogy "ez már nem érdekel engem", /"ennek már szerencsére vége",/ "elég volt belőle, nem engedem a gondolataimba" /, vagy hasonlókat.

Nyuszilány 2009.06.08. 22:46:15

@Miszti:
Egyet kell értenem veled! Teljesen igazad van!Én saját káromon tanultam meg,hogy a féltékenység semmi jóra nem vezet,ha van,ha nincs alapja. Nálam féltékenyebb nőt nem lehetett elképzelni,és rá kellett jönnöm a kapcsolat végével hogy át kell gondolnom a dolgokat,levonni a konzekvenciát. Rájöttem,hogy nagyban rásegített az is hogy féltékenykedtem és egyszer a volt párom azt mondta,hogy nem csalt meg,de ezek után lehet hogy megfog,mert így is-úgy is folyton gyanúsítgatom,akkor meg legalább legyen alapja.... És szörnyű volt hallani mindezeket.Jó,nyilván nálunk volt más is,de a féltékenykedés tényleg borzasztó tud lenni. Ma már eljutottam arra a szintre,hogy nem gondolok ilyesmire a mostani páromnál.Minek?Majd ráérek akkor gondolkozni,ha valami baj lesz.Addig meg minek idegesítsem magam?Attól csak frusztált leszek én is,ő meg pláne.Ezt tényleg meg lehet tanulni kezelni és megszüntetni.Ettől én a páromat nagyon szeretem és nem vagyok közömbös,hanem felmértem hogy mi lehet ennek vagy annak a variációnak a következménye,és rájöttem,ha féltékenykedek sajnos elvesztem őt nagy valószínűséggel.Sajnos kell a bizalom 1 kapcsolatban,amire lehet hogy ráfázik az ember,de lehet hogy nyer egy életre szóló boldogságot.Nem kell azon gondolkoznod hogy miért történt ez a szörnyűség veled,hanem arra gondolj hogy minden okkal történt.Én is magam alatt voltam anno,de ma már rájöttem,hogy annak a kapcsolatnak vége kellett hogy legyen,és tanultam közben egy csomó dolgot,amit a mostani kapcsolatomban kamatoztatni tudok elég jól.Türelmes lettem,nem féltékenykedem,nem akarom a másikat korlátozni és hasonló.És megmondom őszintén kiegyensúlyozottabb is lettem.Úgyhogy ha valaki én tudom hogy milyen nehéz dolgokon mész keresztül.Nem mondom hogy nem fog fájni,mert fog.Én próbálok az eszemre hagyatkozni,de néha előtörnek az emlékek,amiket nem tudok fékezni,és olyankor a szívem kerül előtérbe.Úgyhogy gondolkozz el azon,hogy jó-e ez az állapot neked,megéri-e ez a sok bánat.És ha arra jutsz hogy nem,akkor tudatosan kell az életedet alakítanod egy olyan irányba,hogy "elfelejtsd" a régi dolgokat,és csak az új,más dolgokra koncentrálj! Ahogy Miszti is és már korábban én is írtam,foglald el magad mással,hogy egyre ritkábban marcangold magad. Ha meg jön T.? Beszélj vele csak épp annyit,amennyit kell. Nem kell számon kérni,mit miért csinál,kivel csinálja. Sajnos ez van,gyakorlatilag nem vagytok együtt. Vannak dolgok amik "összekötnek benneteket",de ennek is vége lesz egyszer. Minél hamarabb az új,jobb életedre koncentrálj,és ne a múlton rágódj!Próbálj ismerkedni,nyitott lenni.Nem minden férfi szemétláda,erőszakos állat,és szexéhes dög,hogy csak "arra" kellesz majd neki.Aki nem kockáztat az nem is nyer!Majd ha látja hogy esetleg találsz valaki mást,akivel jól megvagy,hidd el elgondolkozik majd,de akkor már késő lesz... Most úgy van vele,hogy még mindig oda vagy érte,és bármit megtehet veled,dróton rángathat,megalázhat.De mihelyst ez a "varázs" megszűnik,te másért leszel oda és érted is más lesz oda,akkor majd elgondolkozik.

maganugy

...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Miszti 2009.05.25. 11:54:31

Miszti 2009.05.25. 12:12:25

Nyuszilány 2009.06.08. 22:46:15

...

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Miszti 2009.05.25. 11:54:31

Miszti 2009.05.25. 12:12:25

Nyuszilány 2009.06.08. 22:46:15